szindikáció a facebookon lévő PGY oldallal (béta verzió)
programajánló szeptemberre: 14 Sze JAZZGÖDÖR 20:00 Vallai Péter és David Yengibarian irodalmi estje Petri György verseiből, Tariqa (Said Tichiti - ének, gembri; Dresch Mihály - tenor és szoprán szaxofon, furulya; Kovács Ferenc - hegedű, trombita, ének; Halmos András - dob) • ingyenes
Füst alkohol zene / Krulik Zoltán dalai Petri György verseire
Petri György verseivel a 70-es évek közepén ismerkedtem meg és néhányat már akkor megzenésítettem, összeismerkedésünk is ennek volt köszönhető. Szerette a dalokat, bíztatott a továbbiakra. Eljártam hozzá verseimmel is az Eötvös u. 22-ben lévő kis udvari házikójukba. A roppant puritán szobában kis asztalon az írógépe fölött Bibó István képe függött, párizsi utcatábla a ...falnak támasztva, 68-as utcakő a sarokban. Mint útbaigazítóra, mesterre tekintettem rá ezekben az években. Egyre inkább egyfajta belső emigrációba vonult. A szamizdatban megjelent kötetei különös, „tiltott gyümölcsnek” számítottak akkor, konspiratív úton lehetett csak hozzájutni. Többször is nekiláttam, és sok ötlet, töredék született az évek során, de egy műsorra való, végül egész idáig váratott magára. km. Krulik Zoltán-ének, gitár, Juhász Endre-szax, duduk, Zámbó Tamás-gitár, Hornai Zóra-gitár, ének, Boros Attila-basszusgitár Az est második felében RobinZon KruZo dalok közkívánatra! Végül Finta Laci főztje és jó borok...
1979 tavaszán még élt az apám. Talán még féléve lehetett hátra, de erről sem ő, sem mi nem tudtunk. 1979 tavasza éppen olyan lehetett, mint a többi, már hosszú ideje. Szegény, sivár, hajszolt és idegbeteg. Nyilván mi is azok voltunk, mindezt érzékeltük is bizonyos szempontból, a végsőkig rosszul azért nem éreztük magunkat. Legalábbis mi négyen nem. Mert ha végsőkig éreztük volna magunkat, akkor p.gy. nem itta volna le magát nap mint nap, dögletesen, cs.zs. nem rajzszögezte volna ki az ágya (matraca?) fölé m.m. meztelen testét - kb. 9x13-as fekete-fehér fotó lehetett, m. lugasszerü lombok alatt áll, és mintha egy vödörből öntené magára a vizet. Többször jól megnéztem a fotót, nem föltétlenül csak vajörségből, hanem mert mindig meglepődtem, hogy sohasem fedeztem föl ezt a jó testet m. valóságos alakjában. n.a. pedig nem köhögte volna föl minden hajnalban a görcsös bokákolásig az előző napi nikotint. És nyilván én sem állok elő azzal a lehetetlen és abszurd ötlettel, hogy építsünk a somlyói gyümölcsösben egy istállót és tenyésszünk nyulakat. Maga az ötlet talán nem volt annyira lehetetlen és abszurd, mert a hely tényleg ott volt; apám, születésem évében, 1955-ben végleg visszaparasztosodott, így kényszerűségből én is ismertem a paraszti munkát, ugyan az állatokhoz nem értettem. Ésszerű volt az is, hogy az állatokat majd a gyümölcsös hulladékából látjuk el, több száz erős almafa, legalább százötven őszibarack, néhány körte, szilva, cseresznyefa, a széles sorok között pedig jó hektárnyi hely köztesbe vethető zöldségféleségeknek. Az építőanyag részben lábon állt a gyümölcsös szélén fekvő inkább bozótosban, mint kiserdőben, de azért volt ott elegendő derekasabb akác is. Ezeket aztán ki is döntöttük, megpucoltuk a földet az istálló helyén, és lebetonoztunk legalább tizenkét darab, két és fél méteres faoszlopot. Igazán ketten tudtak dolgozni, Andráska és az apám. Csalog keveset volt ott, akkor is inkább csak mesélt, Gyuri pedig jó szándékkal lábatlankodott. A tervek szerint felváltva őríztük és láttuk volna el az állatokat, heti turnusban, így mindenkinek csak egy hetet kellett volna dolgoznia, és azt a hetet is romantikus nyugalomban képzeltük el, esténként petróleumlámpa fényben, mosdás nélkül, mert nemhogy közmű, de még egy kút sem volt a területen. A gyümölcsöshöz egy nagyobb árokból szivattyúztuk a vizet, a belvíz magasan állt, mert csak pár száz méterre volt a Duna holtága. Belvízzel persze nem itathatjuk az állatokat, az egyetlen beruházás tehát a kútfúrás lesz, és persze az anyaállatok bevásárlása. Jól haladtunk és még az ötletnél is jóval abszurdabb módon a legcsekélyebb mértékben sem kételkedtünk tervünk sikerében. Csak Ottília és Maya tett némelykor kétkedő megjegyzéseket, de minden rosszallás nélkül, kedvesen, inkább elnézőn, ahogy a túl vakmerő gyereket próbálja az anyja mérsékelni. Ők nyilván az első pillanattól kezdve tudták, hogy csak idő kérdése, mikor fullad be az egész. Az ügymenet azonban halálos komolysággal és célirányosan haladt előre. Az egyik gazdánál már ki is néztük magunknak az anyaállatokat, és Petri javaslatára elhatároztuk, hogy a Központi Bizottság tagjairól fogjuk elnevezni őket. Biszku Béla és Benke Valéria nevére pontosan emlékszem, bár ez utóbbi talán nem is volt KB tag. Végül is soha nem készültek el a Biszku Béla, Benke Valéria és társaik nevével fölcimkézett nyúlketrecek, de még az istállóból sem épült meg több, mint a tizenkét tartóoszlop. A telket aztán eladtuk, már Aachenben voltam, amikor mesélte a bátyám, hogy az oszlopok még mindig ott merednak a teljesen elvadult, elfertőződött gyümölcsös szélén. Nem készült el és nem épült meg semmi, és ezzel talán a Somlyó történetének legmélyebb dögkútjától menekült meg a vidék. Apám ugyanis agyvérzést kapott, és magával vitte a nyúltenyészet tervét. Mindezt az első "face" kommentárjaként mondom el, mert elsőként a "nyúltenyésztő brigád" tagjait hívom elő. Már csak én élek közülük.
SUMMARY: Amíg lehet - Beszélő-est Petri György születésnapján LOCATION: Nyitott Műhely, Ráth György u. 4. , Budapest, Hungary URL: http://www.facebook.com/event.php?eid=130852883641192
DESCRIPTION: Amíg lehet - a Beszélő megemlékezése Petri György születésnapján az ünnepeltről és az eltűnőben lévő, féltett sajtószabadságról december 22-én, szerda este 8 órától a Nyitott Műhelyben.
Estünkön Petri-versek és Petriről szóló prózák hangzanak majd el, továbbá az esten szereplő szerzők szabad, szabadságféltő vagy "szabados" művei. Féltők és megemlékezők többek között:
Darvasi László, Esterházy Péter, Forgách András, Gerevich András, Kukorelly Endre, Márton László, Németh Gábor,
Parti Nagy Lajos, Szilágyi Ákos, Takács Zsuzsa, Várady Szabolcs, Závada Pál, valamint Kardos Róbert és Vallai Péter.
Egy szakállas fickóval mentem a bisztróba Nyugtatott, hogy Kálvin tér, Ibolya és ő tudja Hogy kinek? és mit? Fizet, és rendel "Művész úr a szokásos?"6-7 korsó ment el
Feszengve nyúltam az első cigiért Ujjaim közt a kávéskanál lassú köröket irt Ha lapos a téma mindenki égeti a cukor papírját? ha unatkozom szoktam, De figyelmem nem ugrándozó volt, most sokkal inkább fixált
Szóba hozott ezt azt mesélt egyre mesélt Az újságtartóról közben nem vette le szemét "8 éve..."- mondta ő-, hogy egyet se néztem Engem nem zavart, mondtam, hogy "csak tessen"
Szadi, Maszop, Fidesz és a gazdasági válság összecsapta rögtön és a szivartartó tárcát nyitotta föl s komótosan rágyújtott még egyre Csoda volt, hogy látom könny szökött szemembe
Mit tehet az ember ha erre készült várta, vízióért remegőn a bélyeg után járva Most mondhatnám, hogy "napsütötte sáv" Vagy kérdezzem meg, hogy "más-e a másvilág?"
De... 23:50, kb tíz percem van csak Utána lejövök, ő addig maradhat Minden út bringa út, szartunk a kocsikra Kék fényben lubickolt a tarka Buda hídja Csík szemeim előtt lila tűznyalábok Percenként emésztettek a szürke délibábot
Félig elégve még ott maradt mellettem A Vízivárost Budán még meg kellett keresnem neki,ott már csengetett torz alakba folyva Maya, s mellette ott téblábolt Sára "A lila pöttyös ruha, imádom ezt a két nőt" - mondta, s szellemükkel együtt köddé lett Petri György
Lejöttem a trippről, s a hidegtől jéggé válva Gyalogoltam haza Kispest-Kőbányára Forró tea dunyha, néhány kósza emlék Csak ennyit hagyott hátra a megidézett vendég
érdekes aspektus: az arizonapló mellérendeltjeié. az azzal egyidőben galántai, forgács és petri által készített, időközben meglepő módon "out of print" státuszt elérő könyv-mű (és egyebek) készítésének előzményeit és körülményeit mesélik el az ariZÓNAi egyetem nyomdászai.
In this videopodcast Tammy Allgood reports from the Tempe campus of Arizona State University where the ASU Libraries will host a new exhibit about the Pyracantha Press, “Lasting Impressions: 25 years of Pyracantha Press,” at the Hayden Library from August 20th to October 12th, 2007. The Pyracantha Press was established in 1982 for the Book Arts Program and undertakes literary research and collaboration while creating interesting and unique books and papers. Director John Risseuw and Shop Manager Dan Mayer have promised to tell us about the history of the press and even show Tammy how to operate one of the presses. Most importantly we’ll get to see some of the rare books they have created over the past quarter century, including works composed of handmade paper containing fibers from the authors’ clothes. They will feature notable works by such authors as William Shakespeare, James Dickey, ASU’s own Alberto Rios, Hungarian poet György Petri, and DJ/poet Mary McCann.
About the Press
The Pyracantha Press undertakes book arts projects, which have particular merit in literary content, result in visual or technical research, or which provide for significant collaboration between artist and writers. ...
Featured Publications:
...
PETRIfied forEAST by György Petri, Péter Forgács, and György Galántai
...
To learn more about the Pyracantha Press please visit: The Official Site of the Pyracantha Press Moral fibers: Art from the stuff of tragedy Publications in the ASU Libraries Catalog
most pedig kérem tekintsék meg a videot: (a magyarokról szóló rész: 8'35" - 15'45")
Louis Watt-Owen klipekkel és fotókkal illusztrált, korrekt blogbejegyzése Petriről itt olvasható, benne a blogtulajdonos és Töry András együttműködéséből született, franciára átültetett Petri-versekkel.
"Haraszti's pamphlet also provoked critical reflections among Hungarian writers and intellectuals. Two of them, poet and philosopher György Petri and historian Gábor Klaniczay, published their comments in Beszélő, the most influential Hungarian samizdat periodical. Petri radically rejected Haraszti's concept and his description of a "new civilization" based on mutual self-restraint on the part of both the subject and the rulers. He categorically denied that censorship of any kind ever had any inspiriting impact on culture, nor was he ready to accept that writers and intellectuals could ever benefit from or creatively contribute to such a compromise. On the contrary, he witnessed more and more promising efforts for intellectual autonomy on the basis of the re-establishment of some moral principals and professional standards of intellectual life. Meanwhile, the censorial practice of state socialism had lost any authentic ideological principals, and displayed nothing but the real repressive nature of a police state."
forrás: Béla Nóvé: "Talking about censorship and the lost world of samizdat", Kultūros barai 9/2010.
a teljes cikk angol és litván nyelven olvasható itt.
Az ’50-es évek végén Petri Györgynek volt egy filozófia szakos barátnője, Sárának hívták. Nagyon izgatta az egzisztencializmus, hosszasan rágódott olyan kérdéseken, hogy mi múlik rajta, mit választ… Nyaggatta Gyurit, mit csinálna, ha ő úgy döntene, hogy öngyilkos lesz. Gyuri közölte, hogy semmit, joga van hozzá. „Akkor menj ki!” – mondta Petrinek. Kiment, Sára pedig öngyilkos lett.
- székely b. miklós, in: Kővári Orsolya: "Nem színházhoz, emberekhez kötődtem - Beszélgetés Székely B. Miklóssal", Népszabadság, 2009. november 30. link